Hölgyélet a paddockban - Az RVO interjúja Laukó Liliánával

Az autósport világa – hogy is írjam, hogy ne vegyék a fejem a modernkori nőjogi aktivisták -, elég nagy részben férfi centrikus.

A lányok természetesen elmaradhatatlan „kellékei” a rajtrácsnak és a boxutca világának, ám magához a versenyzéshez nem kapcsolódnak szorosan. Nem úgy mai interjúalanyunk, aki nélkülözhetetlen, ő egészen más pozíciót foglal el a hölgykoszorúban.

Tóth Krisztián Márk, Rvo.hu : Lili… Hogy, hogy versenymérnök? Honnan az indíttatás?      

Laukó Liliána, Gender Racing Team: Az egyetemen, ahol tanulmányaim folytatom, van egy Formula Ford team, ott kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a lehetőséggel és tetszett meg az atmoszféra. A projektet vezető úriember komoly szaktekintély, egykor dolgozott Kimi Raikonnenel is, tőle sajátíthattuk el a szakmai ismereteket az órákon.  

Ha jól sejtem, nem Magyarországon van ez az intézmény….

Igen, ez a suli Dániában van. Nagy hagyományokkal viseltetnek a technikai sportok iránt, érdekes az itthon inkább elméleti oktatással szemben kint inkább gyakorlati ismereteket lehet összeszedni, a maga egészében látva és megélve.  

Hogy került képbe a Gender Racing Team?

Jelenleg a tanulóéveim végét járom, így már csak a szakmai tapasztalatszerzés, és annak igazolása van hátra. Pár hónappal ezelőtt kezdtem gyakorlati helyet keresni, sok mindent meg, illetve kipróbáltam, nagyrészt sikertelenül. Nemrég egy autótechnikai kiállításon járva, hónom alatt a bemutatkozó anyagommal pillantottam meg a Gender Racing Team kitelepült kamionját, és azt gondoltam: Miért is ne, egy próbát megér…  

Ami láthatóan sikerrel járt… Milyen a kapcsolatod a csapat tagjaival, technikai személyzetével, versenyzőivel, vagy akár a csapat gerincével, Tóth Gender Tamással – a rengeteg férfivel körülötted?

Remek. Egyenrangú félként kezelt mindenki az első pillanattól, profi a hozzáállás. A GRT egy nagy Család, így, csupa nagybetűvel. Közösen küzdenek a céljaikért, ahogy a szlogen is hirdeti: a csapatsorrend fogalma ismeretlen, és ez náluk nem csak a pilóták tekintetében igaz! Tóth Gender Tamásnak pedig külön hálával tartozom, amiért nyitott volt, meghallgatott, lehetőséget adott – igazolva csapata szellemiségét.  

Térjünk egy kicsit vissza a „sofőrökre” Lili. Hogy boldogulsz az Eszenyi Laci, Rónai Tomi kettőssel?

Jól kijövünk, hallgatnak is rám, sőt jönnek, kérdeznek, mit, hol lehetne jobban csinálni. Én meg próbálom elkapni a pillanatot, tanulni mindenből, segíteni ahol lehet. Sok olyan apró részlet adódik egy versenyhétvége alatt, amely talán a versenyző figyelmét elkerüli, ilyenkor „hátvédként” ott a versenymérnök, aki emlékezteti ezekre.  

Azért ez elég komoly kihívásokat és kockázatokat magában rejtő foglalkozás. Ezelőtt volt lehetőséged már saját beállításokkal próbálkozni, vagy a GRT – nél estél át a tűzkeresztségen?

Tulajdonképp közvetetten igen. Az egyetem Formula Ford csapata a miáltalunk kreált beállításokkal dolgozott egy – egy forduló alkalmával, amit visszaérkezésük után alaposan górcső alá vettünk, kiértékeltünk. De valós idejű munkával csak itt találkoztam először.  

Nem izgulnak a srácok egy vadi új setup kipróbálásánál? Új pálya, új versenymérnök, nem a legjobb időjárási viszonyok…?  

Ahogy megfigyeltem, és tapasztalom is magamon, ez nem csak mérnöki munka, van pedagógiai része is. Meg kell velük vitatnod, mit, miért gondolsz és teszel, el kell nyerned a bizalmukat. Ha ez kölcsönösen működik, onnantól már együtt könnyebbé válik a határok kitolása, keresése. Én nagy biztonsági ráhagyással dolgozom, még ha úgy is tűnik időnként, hogy mélyvízbe dobom őket, de abszolút a „több szem többet lát” alapján megyünk, kölcsönösen segítve egymást, a versenyzők, a technikai személyzet, és én a magam részével.  

Kitűnő zárógondolat ez Liliána! Kitartást és sok sikert kívánunk neked ezen az érdekes, izgalmas pályán!  

Írta: Tóth Krisztián Márk

Fotók: Háfra Zsolt, Rónai György          

Galéria